A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni.... |
|
| | |
"Ó, istenem, csak egyszer adnád,
hogy meginduljon ez a ló! –
fohászkodtam bizsergő testtel,
alig nyolcéves nebuló –
s emlékszem, hogyne emlékeznék,
máig se láttam oly csodát,
egy horkanás és máris – usgyé!
riszálni kezdte a farát,
hol csendőrnek, hol banditának,
hol lovasnak hittem magam,
sőt sárkány is voltam,
amint a képeken rajzolva van,
mögöttem sorra tünedeztek:
az ágy, a szekrény, majd anyám;
uff-uff, prérik csodált vitéze,
Winettou, bátor indián…"
(Berkó Sándor)
Sárgaszőrű kiscsikó
Sárgaszőrű kiscsikó,
Mikor lesz belőled ló?
Biztos lesz belőled ló,
Mire leesik a hó.
Ha megnőnél magasra,
Felülnék a hátadra.
Nem félnék én magamba',
elmennék a vásárba.
Mit vennék a vásáron?
Még egy lovat féláron.
Minek nekem még egy ló?
Ha két ló van, mindig jó.
Jön a tél és hull a hó,
Vígan csúszik a szánkó.
Gyí, te sárga, gyí, fakó!
Gyerekeknek ez való.
(Szigeti Piroska)
"...Mikor én kisfiú voltam,
Kis lovon nem lovagoltam,
Nem volt nékem ponnilovam,
Ponnilovam, Ponnilovam,
Pedig de szép, mikor rohan…"
(Szép Ernõ: Gyermekjáték)
„Veszteni? nyerni?
– ne, soha! csak játszani
szeretnék. Mindig.”
Fodor Ákos
"...Maradjon meg a bábszínház játéknak, s csak az nyúljon hozzá, aki lelkesedni tud érte, mert különben sohase jut túl a kezdet nehézségein."
(A.Tóth Sándor: Néhány szó a bábszínházról)
| | |
Rongy
Rongy, rongy,
te bolond.
Teveled meg mit csináljak?
Megcsinállak kócbabának,
kitömöm a hasadat,
bajuszod megfestem,
meghúzgálom a hajad,
így élünk mi, ketten!
(Gyurkovics Tibor)
| | |
|
Minden lány egy kicsikét királylány,
minden Fiú kicsit hős lovag.
A Lány trónol Álomország trónján,
a Fiú képzel kardot és lovat.
(Fodor Ákos)
| | |
|
|
|
Bizonyára mindenki próbált nár netről kinyomtatni olyan papírbábot, aminek aztán a végtagjait miltonkapoccsal kellett a helyére rögzíteni, és várni, hogy majd szépen mozog… Én is kipróbáltam egyszer… kétszer… sokszor, nem volt sikerélményem.
A kudarc miatt aztán nem is nagyon foglalkoztam a papírbábokkal, míg egyszer jött a nagy ötlet… tehát a papírbáb, hogy „működjön”: Addig egyébként teljesen rendben van, hogy kartonra nyomtassuk ki… vagy rajzoljuk meg, vágjuk szét, ééééssss… külön adjunk rá szintén kartonból (vágjuk ki, és ragasszuk rá) ruhát, cipőt, hajat… stb. Ugyanis ez adja meg a megfelelő vastagságot, merevséget a papírbábunknak. Kivágás, ragasztás után (elfelejtve és jó mélyre eldugva a miltonkapcsot), gyöngy és flitter segítségét vegyük igénybe az erős cérnánkhoz. (gyöngy-flitter-kéz-gyöngy-test-flitter-gyöngy, ez pl. a kéz „felszerelése”, ebből leolvasható a többi alkatrész illesztése is).
Hátul hurkapálcát ragasztunk a bábhoz, fenn, hogy még kényelmesen tudjuk megfogni, egy keresztpálcát, és zsínórozzuk, ahol kell. A képen egyszerű bábok vannak, csak kézfejnél van rajtuk zsinór.
Az Egyszer egy királyfi... c. mese bábjai
gazdag bíró lánya
királyfi
kosárkötő lánya
szegény kocsis legény
A/4-es méretre széltől-szélig tegyétek. (ne 2,5-2,5-es margó legyen, hanem mondjuk 0,5-0,5-ösök)
| | |
|
|
A patkó
Bánata van Lacikának,
panaszolja fűnek-fának:
nem ül többet hintalóra,
mit ér az, ha nincs patkója?
Nagyapóka azt ajánlja:
ezüstpatkót veret rája.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki ezüstpatkó.
"Aranypatkó kell a lóra!"
Nyugtatgatja nagyanyóka,
de csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki aranypatkó.
"Gyémántpatkó legyen rajta!"
Édesapa cirógatja.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki gyémántpatkó.
Fordul egyet édesanyja,
mosolyogva ölbe kapja:
"Mondanék én egyet, Lackó,
nesze, egy kis mákos patkó!"
Nekividul erre Lackó,
kezébe a mákos patkó.
Fölpattan a paripára:
"Gyí, te Csillag, Kisvárdára!"
(Móra Ferenc)
„Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.”
Lev Tolsztoj
Tanulni kell
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek.
Tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.
(Nemes Nagy Ágnes)
"A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint látni azt, amit mindenki lát..." (Lewis Carroll: Alice csodaországban)
A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás.
(Albert Einstein)
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
