A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni.... |
| |
"Ó, istenem, csak egyszer adnád,
hogy meginduljon ez a ló! –
fohászkodtam bizsergő testtel,
alig nyolcéves nebuló –
s emlékszem, hogyne emlékeznék,
máig se láttam oly csodát,
egy horkanás és máris – usgyé!
riszálni kezdte a farát,
hol csendőrnek, hol banditának,
hol lovasnak hittem magam,
sőt sárkány is voltam,
amint a képeken rajzolva van,
mögöttem sorra tünedeztek:
az ágy, a szekrény, majd anyám;
uff-uff, prérik csodált vitéze,
Winettou, bátor indián…"
(Berkó Sándor)
Sárgaszőrű kiscsikó
Sárgaszőrű kiscsikó,
Mikor lesz belőled ló?
Biztos lesz belőled ló,
Mire leesik a hó.
Ha megnőnél magasra,
Felülnék a hátadra.
Nem félnék én magamba',
elmennék a vásárba.
Mit vennék a vásáron?
Még egy lovat féláron.
Minek nekem még egy ló?
Ha két ló van, mindig jó.
Jön a tél és hull a hó,
Vígan csúszik a szánkó.
Gyí, te sárga, gyí, fakó!
Gyerekeknek ez való.
(Szigeti Piroska)
"...Mikor én kisfiú voltam,
Kis lovon nem lovagoltam,
Nem volt nékem ponnilovam,
Ponnilovam, Ponnilovam,
Pedig de szép, mikor rohan…"
(Szép Ernõ: Gyermekjáték)
„Veszteni? nyerni?
– ne, soha! csak játszani
szeretnék. Mindig.”
Fodor Ákos
"...Maradjon meg a bábszínház játéknak, s csak az nyúljon hozzá, aki lelkesedni tud érte, mert különben sohase jut túl a kezdet nehézségein."
(A.Tóth Sándor: Néhány szó a bábszínházról)
| |
Rongy
Rongy, rongy,
te bolond.
Teveled meg mit csináljak?
Megcsinállak kócbabának,
kitömöm a hasadat,
bajuszod megfestem,
meghúzgálom a hajad,
így élünk mi, ketten!
(Gyurkovics Tibor)
| |
|
Minden lány egy kicsikét királylány,
minden Fiú kicsit hős lovag.
A Lány trónol Álomország trónján,
a Fiú képzel kardot és lovat.
(Fodor Ákos)
| |
|
|
|
Indián – szerelem :)2016.08.02. 13:00, Beka-kiralylany
Indiános program kialakulóban
…szerelem, ez van! Csak olvasok-olvasok, szívom magamba a kultúrát, és rajongok. :)
Azt már látom, hogy a kerettörténetet magamnak kell kitalálni a sok információ, történet, mese segítségével, de kétségtelen, hogy élvezetes lesz.
Ti hallottatok már a Kachina babáról? … óóó, biztosan, igen. Általában mindent én tudok meg utoljára, ...illetve mindent csak akkor, amikor szükségem van rá.
Csodaszépséges kézműves programom van gyerekeknek indián fejdísszel, tomahawkkal (aztán persze, lehet álomfogó és nyaklánc is), de ma megismerkedtem a Kachina babával. Muszáj belevennem a kézműves tevékenységek közé.
A kachina baba:
„A navahók szomszédságában élő hopik nem hittek az állat alakú védőszellemekben. Ők ugyanis nem vadászok, hanem kukoricát, tököt és babot ültető földművesek voltak, akik számára az eső jelentette a legnagyobb kincset. Szertartásaik során a kacsinák segítségét kérték. A kacsinákban az ősök és az elhunytak, az állatok és a növények, a kövek és a csillagok szellemei jelentek meg. Az alvilágban élve közvetítették az emberek és a Nap, az eső és a termés sorsát meghatározó felsőbb hatalmak között.
A kacsinákat talán leginkább a mi szentjeinkkel lehetne összehasonlítani, hiszen sok hívő hozzájuk imádkozva kért segítséget és támogatást. Ahogyan mi bizonyos meghatározott dolgok alapján könnyen felismerjük az egyes szenteket, úgy a hopik is több mint 300 különféle kanicsát különböztettek meg a színük, a formájuk és a díszítésük alapján.
A gyerekeknek is meg kellett tanulniuk, hogy melyik kanicsa mit jelképez, ezért kanicsafigurákat kaptak ajándékba, és ezek otthon mindig a szemük előtt voltak. Az apró babákat ugyanolyan gondosan megmunkálták, mint a nagyokat. Szépen kifestették, és hajjal, szarvacskákkal vagy szőrmedarabokkal díszítették…:” (forrás: Indianvilag)
Képek a netről. Szándékosan gyermekmunkákat válogattam.
"Ó, Nagy Szellem, kinek a hangja szelekben zúg, kinek lehelete életet ád a világnak - hallgass meg!
Eléd jöttem, gyermekeid közé tartozom.
Kicsi vagyok, gyenge.
Szükségem van az erődre, a bölcsességedre.
Engedd, hogy büszkén járhassak, engedd, hogy szemem a vörös és bíbor naplementét sokszor láthassa.
Engedd, hogy tisztelhessem azt, amit a Te kezed teremtett, engedd, hogy halljam hangodat!
Adj bölcsességet, hogy tudjam mindazt, amire népemet megtanítottad, hogy ismerjek mindent, ami lombok között, sziklák alatt van elrejtve.
Erősnek kell lennem, hogy ne legyek fivéreim áldozata, hogy megküzdhessek legnagyobb ellenségemmel: önmagammal.
Add, hogy készen álljak a Veled való találkozásra, tiszta kézzel, büszke tekintettel, s ne alázokodjak meg akkor sem, ha megfakul az életem.
Add, hogy szégyenkezés nélkül állhassak majd eléd!"
Ima
(odzsibve)
| |
|
|
A patkó
Bánata van Lacikának,
panaszolja fűnek-fának:
nem ül többet hintalóra,
mit ér az, ha nincs patkója?
Nagyapóka azt ajánlja:
ezüstpatkót veret rája.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki ezüstpatkó.
"Aranypatkó kell a lóra!"
Nyugtatgatja nagyanyóka,
de csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki aranypatkó.
"Gyémántpatkó legyen rajta!"
Édesapa cirógatja.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki gyémántpatkó.
Fordul egyet édesanyja,
mosolyogva ölbe kapja:
"Mondanék én egyet, Lackó,
nesze, egy kis mákos patkó!"
Nekividul erre Lackó,
kezébe a mákos patkó.
Fölpattan a paripára:
"Gyí, te Csillag, Kisvárdára!"
(Móra Ferenc)
„Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.”
Lev Tolsztoj
Tanulni kell
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek.
Tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.
(Nemes Nagy Ágnes)
"A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint látni azt, amit mindenki lát..." (Lewis Carroll: Alice csodaországban)
A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás.
(Albert Einstein)
| |
|
|