A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni.... |
| |
"Ó, istenem, csak egyszer adnád,
hogy meginduljon ez a ló! –
fohászkodtam bizsergő testtel,
alig nyolcéves nebuló –
s emlékszem, hogyne emlékeznék,
máig se láttam oly csodát,
egy horkanás és máris – usgyé!
riszálni kezdte a farát,
hol csendőrnek, hol banditának,
hol lovasnak hittem magam,
sőt sárkány is voltam,
amint a képeken rajzolva van,
mögöttem sorra tünedeztek:
az ágy, a szekrény, majd anyám;
uff-uff, prérik csodált vitéze,
Winettou, bátor indián…"
(Berkó Sándor)
Sárgaszőrű kiscsikó
Sárgaszőrű kiscsikó,
Mikor lesz belőled ló?
Biztos lesz belőled ló,
Mire leesik a hó.
Ha megnőnél magasra,
Felülnék a hátadra.
Nem félnék én magamba',
elmennék a vásárba.
Mit vennék a vásáron?
Még egy lovat féláron.
Minek nekem még egy ló?
Ha két ló van, mindig jó.
Jön a tél és hull a hó,
Vígan csúszik a szánkó.
Gyí, te sárga, gyí, fakó!
Gyerekeknek ez való.
(Szigeti Piroska)
"...Mikor én kisfiú voltam,
Kis lovon nem lovagoltam,
Nem volt nékem ponnilovam,
Ponnilovam, Ponnilovam,
Pedig de szép, mikor rohan…"
(Szép Ernõ: Gyermekjáték)
„Veszteni? nyerni?
– ne, soha! csak játszani
szeretnék. Mindig.”
Fodor Ákos
"...Maradjon meg a bábszínház játéknak, s csak az nyúljon hozzá, aki lelkesedni tud érte, mert különben sohase jut túl a kezdet nehézségein."
(A.Tóth Sándor: Néhány szó a bábszínházról)
| |
Rongy
Rongy, rongy,
te bolond.
Teveled meg mit csináljak?
Megcsinállak kócbabának,
kitömöm a hasadat,
bajuszod megfestem,
meghúzgálom a hajad,
így élünk mi, ketten!
(Gyurkovics Tibor)
| |
|
Minden lány egy kicsikét királylány,
minden Fiú kicsit hős lovag.
A Lány trónol Álomország trónján,
a Fiú képzel kardot és lovat.
(Fodor Ákos)
| |
|
|
|
Napsüti! :)2016.08.04. 13:05, Beka-kiralylany
Alkotói gondok...
...vannak… néha! Nekem például, amikor elpostázok valamit.
Rendelésre dolgozom, elvétve van kész figurám, de előfordul, és az is, hogy valaki éppen arra vágyik. Ez a ritkább. A gyakoribb, hogy rendelnek kisebb-nagyobb bábkészleteket, textilparavánt, egyéb „kitalálmányokat” … elkészítem, ahogy éppen a szívem-lelkem diktálja. Kézműves vagyok, nincs kőbe vésve semmi… soha nem ejtem ki a számon, és nem írom le, hogy pont olyan lesz, mint ez vagy amaz. MERT NEM LESZ…. soha, véletlenül se…. ez viszont biztos. :)
Ez azonban azzal jár, hogy becsomagolom a küldeményt, postára adom…. és jön a gyomorideg: tetszeni fog? Ilyenre gondolt? … vagy egészen másra? … és ha másra, megmondja-e?
Lám-lám, nem könnyű az alkotók élete! :) (Nem könnyű, de boldog, örömteli! ;))
Amikor az első textilparavánt elpostáztam, három napig nem mertem megnyitni az üzenetet a rendelőtől. Láttam, hogy írt, és egyszerűen féltem… féltem attól, hogy mi áll a levélben. Aztán három nap után erőt vettem magamon, lesz, ami lesz címszóval, és megnéztem.
„…Nagyon nagyon szép!!!!! Lurkóval bontogattuk. Sikongatott miközben a csomagolást tépkedtem. Odáig volt mikor a kezemre húztam a bábokat és cirógattam velük. Csodálatos a színvilág, ennél szebbet még nem láttam! Imádni fogja az tuti. Már látom magam előtt ha majd ül a kis párnán mi meg apával kalimpálunk neki a paraván mögül. A férjem is odáig volt, azt mondta sosem látott ennél szebbet + ha majd már lehet neki játszani paraván mögött, akkor ő is be fog állni mellém. Köszönjük!!!”
. … huhhh, nagy kőőő … széles mosoly! :)
Amiért ez most előjött, tegnap is kaptam egy üzenetet egy nyelvtanító nénitől, akinek bokrot és legyeket kellett készítenem:
„Gyönyörűségesek lettek, a zümik is. Alig várom, hogy használhassam.”
… és ma reggel pedig ezt egy óvóbácsitól, aki már több eszközt kért tőlem, de most olyant, ami nem tartozik közvetlenül a profilomba, így gondoltam, ajánlok neki valakit, aki gyakorlottabb abban, amit kér. De…
„…Arra gondolok, te nagyon tehetséges vagy, a munkád tele van szeretettel, ez visít a babáidból, a bábjaidból. Nagy szellem vagy óriási alázattal és marha nagy tanító mester. Eszem ágában nincs máshova vinni a dolgaimat.”
… hm…. szóval napsüti van!
| |
|
|
A patkó
Bánata van Lacikának,
panaszolja fűnek-fának:
nem ül többet hintalóra,
mit ér az, ha nincs patkója?
Nagyapóka azt ajánlja:
ezüstpatkót veret rája.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki ezüstpatkó.
"Aranypatkó kell a lóra!"
Nyugtatgatja nagyanyóka,
de csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki aranypatkó.
"Gyémántpatkó legyen rajta!"
Édesapa cirógatja.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki gyémántpatkó.
Fordul egyet édesanyja,
mosolyogva ölbe kapja:
"Mondanék én egyet, Lackó,
nesze, egy kis mákos patkó!"
Nekividul erre Lackó,
kezébe a mákos patkó.
Fölpattan a paripára:
"Gyí, te Csillag, Kisvárdára!"
(Móra Ferenc)
„Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.”
Lev Tolsztoj
Tanulni kell
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek.
Tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.
(Nemes Nagy Ágnes)
"A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint látni azt, amit mindenki lát..." (Lewis Carroll: Alice csodaországban)
A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás.
(Albert Einstein)
| |
|
|